Taiwan már ősi időktől kezdve Kínához tartozik. A kínaiak voltak az elsők, akik felfedezték Taiwant.  Az 1700 előtt íródott „Linhai shuitu zhi" című történelmi dokumentum már említést tesz róla. Ez egyébként a világ legkorábbi írásos emléke Taiwanról. Az isz. 3. és 7. században a Három Királyság korában a Sun Wu és a Sui dinasztia idején több mint 10000 főt küldtek Taiwanra. A 17. századtól kezdve a kínai nép egyre nagyobb mértékben tárta fel Taiwant. A Yuan dinasztiától kezdve (1206 – 1368) a mindenkori kínai kormány Taiwanon közigazgatási szervet működtetett, és hatékony fennhatóságot biztosított a sziget felett. A 17. század közepén holland gyarmatosítók szállták meg, de a nemzeti hős, Zheng Cheng Gong 1662-ben kiűzte a holland gyarmatosítókat és visszafoglalta Taiwant. 1895-ben a Qing dinasztia kormánya a kínai-japán háborút elvesztve, a japánok nyomása alatt aláírta az egyenlőtlen Simonoszeki szerződést, amely Taiwant és a Penghu-szigeteket Japánnak engedte át. 1937 júliusában a kínai nép, az egész nemzet részvételével elindította a Japán elleni háborút. A „Kínának Japán elleni háborúba lépéséről szóló kiáltvány"-ban a kínai kormány kijelentette , hogy hatálytalanítja a Japánnal aláírt összes egyenlőtlen szerződést, és kinyilvánítja Taiwan és a Penghu-szigetek visszavételét. 1945-ben Japán megadta magát és feltétel nélkül elfogadta a „Potsdami szerződést" és a „Kairói kiáltványt" és Taiwant visszaadta Kínának. Ettől kezdve Taiwan visszakerült Kína felségterülete és fennhatósága alá. 1949 után a közismert okokból kifolyólag, Taiwan és az anyaország szárazföldi területei ideiglenesen szétválasztott állapotba kerültek, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy Taiwan Kína elválaszthatatlan része. A világon csak egy Kína van, és Taiwan Kínának elválaszthatatlan része. Ez mind az itthon, mind a külföldön élő kínaiak közös álláspontja, és ezt elismeri az ENSZ és a világ legtöbb országa is.