(2014.12.10, 17:30, Nemzetek Háza)

 

Tisztelt Zombory elnök asszony, Rácz elnök úr,

Kedves Barátaim,

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

Jó napot kívánok mindeninek!

 

Nagy örömömre szolgál, hogy részt vehetek a „Pekingi magyar rapszódia – Emlékek a magyar-kínai kapcsolatok 65 évéből” című könyv bemutatóján. Először is, szeretnék a Kínai Nagykövetség nevében őszintén gratulálni a könyv sikeres kiadásához! Szeretném továbbá tiszteletemet kifejezni a Magyar-Kínai Baráti Társaság minden tagjának, akik közreműködtek a könyv megírásában, fordítási, szerkesztési és kiadási munkálataiban!

Idén ünnepeljük a kínai-magyar diplomácia kapcsolatfelvétel 65. évfordulóját, aminek alkalmából a két ország közösen rendezett gazdag és sokszínű ünnepségeket. Ezek között egy fontos esemény a jelen könyv kiadása, ami az ünnepségsorozatra méltó módon teszi fel a pontot.

Ez a könyv nem túl vastag, a benne található visszaemlékezések sem kifejezetten hosszúak, de nagyon hitelesen mutatják be a szerzők Kínában töltött éveinek tanulási-, munka- és élettapasztalatát, gondolataikat, érzéseiket, és részletesen beszámolnak arról, hogyan kerültek kapcsolatba Kínával. Életszerűen mutatja be a két ország közötti baráti kapcsolat kezdeti időszakának történetét, rendkívül olvasmányos, mindemellett történelmi jellegű. Miután elolvastam, az alábbi érzések voltak bennem, amiket szeretnék most megosztani Önökkel.

Első érzésem a meghatottság volt. Az 50-es, 60-as években a mai idősebb generációs sinológusok és diplomaták a nehézkes közlekedés és a nehéz anyagi feltételek ellenére Kínába utaztak azért, hogy megtanulják a kínai nyelvet és kultúrát, előmozdítsák a magyar-kínai barátságot. Nem riadtak vissza a nehézségektől és kihívásoktól, kitartottak eredeti szándékuk mellett, hogy Kínába mennek tanulni és dolgozni, majd egész életükben a kínai-magyar barátság ügyéért fognak tevékenykedni. Ez a lelkület igazán csodálatra méltó és megható.

A második érzésem az inspiráció volt. Mint azt a könyv szerzői is kifejtették, a Népköztársaság megalapítása utáni kezdeti időszakban Kína gazdaságilag rendkívül lemaradt állapotban volt, és sok mindent kellett helyre hozni, majd hosszas politikai viharok következtek, az ország alig fejlődött. A szerzők írásaiból újra átéreztem ezt a korszakot, és még mélyebben megértettem Deng Xiaoping, a „reform és nyitás” politika megalkotójának szavait: „A stabilitás fenntartása mindennél fontosabb” és „A fejlődés a legfontosabb alapelv”.

A harmadik érzésem a bátorítás volt. A könyvből érződik az idősebb generációs sinológusok a kínai nép és kultúra iránti őszinte szeretete, az általuk tett nagymértékű erőfeszítések a két ország közötti párbeszéd és együttműködés előmozdítása érdekében, továbbá a kínai-magyar kapcsolatok még nagyobb fejlődésébe vetett remény. Ez a rendíthetetlen barátság a kétoldalú kapcsolatok töretlen fejlődéséhez kimeríthetetlen erőforrást nyújtott, és a kapcsolatunk jövőjébe vetett hitemet még jobban megerősíti.

Kedves Barátaim! Mindannyiunk, kínaiak és magyarok, továbbá az előző generációk fáradozásainak köszönhetően a kínai-magyar kapcsolatok az elmúlt 65 évben megélték a nemzetközi környezet váltakozásait, már virágoznak és gyümölcsöt hoznak, a gyors fejlődés útjára léptek. Hiszem, hogy mindannyiunk támogatásával és közreműködésével a két ország jövője még szebb lesz! A Kínai Nagykövetség szeretne az itt jelenlévőkkel együtt erőfeszítéseket tenni a kínai-magyar barátság ügyének még nagyobb fejlődése érdekében.

Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat, hogy mindenkinek előre is boldog Karácsonyt és minden jót kívánjak!

Köszönöm a figyelmet!